SMS (Unom már az önreflexiót)
akril festmény (64 x 90 cm)
és egy elé helyezett működő tévé
2006

Képem egy fiút ábrázol távirányítóval a kezében amelyet a nézőre szegez, míg mellette a lány elmélyedve nézi telefonját (sms, kép, akármi). Munkám azt a pillanatot ábrázolja amikor a fiú fel akarja hívni a lány figyelmét az éppen aktuális műsorra, de annak az üzenet fontosabb.

A kép prezentációján (Intermédia tanszék 2006. június) videofelvételt készítettem a résztvevőkről, ahogy megpillantják ezt a képet. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy a képet körbebarikádoztam és csak egy kibelezett tévén keresztül volt látható, így az embereknek sorba kellett állniuk.

A különböző nézők a különböző csatornáknak felelnek meg amelyek közt a fiú kapcsolgat. Ez igaz a nézőkre is. Mikor valaki a kép elé áll, azt érezheti, hogy ő már a századik látogató, (századik adás) de a kép ugyanaz. Így nem térbeli hanem tartalmi
felcserélődés történik, azaz nem egy látogató néz végig száz képet, hanem egy kép elé állnak százan.

Értelmezése miszerint a párkapcsolatokról szól, csak szerencsés véletlen, az elutasítás nem a két figura közt áll fenn, hanem a kép és a nézők közt.

Itt a folyton ismétlődő videoadásból látható pár kocka: